U9 Nemzetközi Torna – Ljubjana

November 5-6. között egy egyesületünk U8 és U10 csapataiból összerakott U9-es társaság vett részt a ljubjanai HK Slavia Junior által rendezett nemzetközi jégkorong tornán.

A tornán egyedüli magyar csapatként a szigetszentmiklósi Szigeti Bikák vettek részt és vették fel a versenyt nívós ellenfeleikkel szemben! (EC KAC Klagenfurt, Olimpija Ljubjana, Medvescak Zagreb, HD Jesenice, HK Slavia, HC Bolzano)

Amikor megkaptuk a meghívót, nem volt kérdés, hogy szeretnénk-e részt venni a tornán! Bár a mi csapataink a hazai B és C bajnokságokban játszanak, ezen a tornán stabilan A-szintű csapatok vesznek részt. Erre a tornára tanulni utaztunk ki, valamint azért, hogy a gyerekek is szembesüljenek a nemzetközi A színvonallal. Reális célunk tehát a tisztes helytállás volt, hiszen ellenfeleink magasabb színvonalon és sokkal komolyabb múlttal űzik ezt a sportot. Az itthoni bajnokságtól eltérően ezúttal a gyerekek 18 perc helyett 26 és 30 perces meccseket játszottak, a könnyített kék korong helyett rendes fekete korongot kergettek, valamint rendes (felnőtt) kapura játszottak.

A feladat tehát adott volt: mint mindig, most a nehezített körülmények között is tudásunk legjavát nyújtani!

Egyesületünk utánpótlásának első nemzetközi tornájára elég szép számmal utaztunk (13 játékost kísért 35 szülő és családtag)! Az busz indulása előtt pár perccel csatlakozott hozzánk teljes felszereltséggel a 24-es körzet TV is, akik végig dokumentálták és közvetítették a tornát.

Szombat reggel a torna első mérkőzésén rögtön a későbbi bajnokkal kezdtünk (HK Olimpija Ljubjana), ahol a gyerekek sajnos még nem tették túl magukat a korai kelésen, így 0 ponttal vártuk a nap folytatását.
Második mérkőzésünkön azonban már sokkal jobb formát mutattak, a meccs felénél 4-2-re vezettünk az EC KAC Klagenfurt ellen. Azonban itt ütközött ki először, hogy a tornán 8 perccel hosszabak a meccsek és ebben az utolsó 8 percben a mieink nem bírták a saját tempójukat, fordított a KAC.
Egy kis pihenő után a házigazda HK Slavija 2 következett, ahol felülkerekedve a fáradtságon, újult erővel megint csak erős tempót mutattak a mieink! Ezúttal a mérkőzés vége előtt 5 perccel még 6-4-re vezettek a Szigeti Bikák, ám betartva az edzői utasításokat kicsivel tovább tudták tartani a tempót, így az ellenfél fordítani ugyan nem tudott, de döntetlenre hozta a meccset.
A nap utolsó mérkőzésén szintén erős ellenfelet kaptunk, a későbbi bronzérmes HD Jesenice várt minket a jégen. Itt az előzőeknél jobban kiütközött a tudásbeli különbség, valamint a korábbi meccsekből adódó fáradtság, a Jesenice nagy gólkülönbséggel nyerte a mérkőzést.
A mieink búslakodva vonultak az öltözőbe, a nap közbeni javuló tendenciát folytatva szerették volna győzelemmel zárni az utolsó meccset.

Vasárnap reggel egy korai indulás és gyors reggeli után újra jelenésünk volt a jégpályán, mégpedig a szintén 1 pontos Medvescak Zagreb ellen. Az előző napi hibákat alaposan átbeszélve, kipihenve, a papírforma alapján ezen a mérkőzésen volt a legnagyobb esélyünk megszerezni az első győzelmet. A papírformát azonban felborította az, hogy amíg a gyerekek az öltözőben nagyon is ébernek tűntek, ezt a pályán nem tudták megmutatni. Sajnos az ellenfélről ez nem volt elmondható, a mieink a mérkőzés felére érkeztek meg a meccsbe, de addigra a Medvescak több gólos előnyre tett szert, amit végig tartottak is. Ezzel véget ért a csoportkör, és eldőlt, hogy a következő mérkőzést szintén a Medvescak Zagrebbel, de ezúttal az első számú csapatukkal játszuk.
A mieink itt már szép játékot mutattak, kipróbáltunk új sorokat a meccsen, ami részben jó megoldásnak bizonyult. A gyerekek energiájára sem lehetett panasz, 3 egymás utáni góllal kezdtük az immár 30 perces mérkőzést! Félidőben még mindig vezettünk, majd sokáig egyenlő álláson tartottuk, ám végül ezúttal is elfáradtunk és az ellenfél felülkerekedett rajtunk.
A gyerekek nagyon csalódottak voltak az öltözőben, hiszen győztes mérkőzés nélkül, 1 ponttal vártuk az utolsó meccset.

Egy hosszabb lelki fröccs és az ügyességi verseny után új sorokkal léptünk jégre az utolsó mérkőzésen, újra a HK Slavija Junior 2 ellen. Ezen a mérkőzésen érett be minden munka az előző másfél napból, a berögzült hibákat sikerült kijavítani és pár perc után az új sorok is kiválóan működtek. A meccs végig kiegyenlített volt, ezúttal is az utolsó 5 percre egyenlőre javította az állást ellenfelünk. Ezúttal azonban nem maradt el a Szigeti Bikák váltása, kitűnő munkával visszavettük a vezetést és bár az ellenfél nyomása nőtt, a továbbra is aktív támadásokkal és jó védekezéssel megtartottuk előnyünket a meccs végéig!
Kitűnő zárása volt ez a napnak és a tornának, az addig sem halk szülői gárda jogosan ünnepelte a gyerekek sikerét! A meghatott szülők még a nagyokhoz hasonlóan nekünk is elénekelték a Himnuszt, ezzel biztosan páratlan élményt nyújtva az egész csapatnak!

Fantasztikus hétvégét tölöttünk Ljubjanában, a vendéglátóink mindenre gondosan figyeltek mind a pályán, mind pedig a hotelben és a mutatott játék is meglepően jó volt! Az összességében 11. hely nem adja vissza azt, hogy a gyerekek magukhoz képest milyen teljesítményt nyújtottak! Ezen a hétvégén sokkal erősebb ellenfelekkel néztek szembe és vették fel a harcot a gyerekek, megmutatva ezzel, hogy a különbségek ellenére nem pofozózsáknak érkeztek a szlovén fővárosba.

A gyerekek felkészítését itthon Droppa Béla edző végezte, Nagy Viktor és Agócs Bence segédedzők, valamint Magyar Mariann és Mets Zoltán kapus edzők segítségével.
A tornára a gyerekeket edzőként Nagy Viktor és Agócs Bence kísérték el, itt olvashatjuk összefoglalóikat a hétvégéről:

Agócs Bence: “Erre a tornára elsősorban tanulni utaztunk ki. Tudtuk, hogy az itt résztvevő egyesületek csapatai a korosztályos és felnőtt EBEL-ben pallérozódnak, sokkal komolyabb múlttal büszkélkedhetnek, mint mi. Nagy különbség az is, hogy amíg az ellenfelek csapatába a 12 gyereket többszörösen nagyobb állományból jelölik ki, addig a mi 12 gyerekünk nagyjából 15-ből lett kiválasztva. Ugyan ez a csapat itt nagyon jól összeszokott, ez csak az U9 korosztályos megkötésnek volt köszönhető, itthon ugyanez a csapat csak két részletben tud jégre lépni az U8 és az U10 tornákon.
Ezen a hétvégén azonban minden nehézségre rácáfoltak és ahogy vártuk tőlük, méltó ellenfélként léptek pályára minden mérkőzésen! A gyerekek korukból adódóan persze nehezebben értették meg, hogy igenis nagy szó az, ha a Szigeti Bikák határozottan vezetnek egy mérkőzést az EC KAC Klagenfurt, a Medvescak Zagreb vagy a HD Jesenice ellen, hiszen ők egész hétvégén csak a győztes meccsekre vártak. Szerettük volna, hogy megtapasztalják egy ilyen nemzetközi torna színvonalát és saját bőrükön érezzék, az eredmény nem jön magától, hanem keményen kell dolgozni érte.
Edzőként nekem is új szituáció volt, hogy egy nap többször is ennyire letörten érkeztek az öltözőbe, és sokszor személyenként kellett megtalálni a kulcsot ahhoz, hogy újra tettre készen lépjenek jégre. Ugyanakkor felemelő volt látni azt is, ahogy ezek a kis gyerekek, akik közt többen még egy éve sincs, hogy korcsolyát húztak és tolták a pingvint a korisuliban, most mindent beleadva küzdöttek és tartották a csapatot. Nagyon jó csapat kovácsolódott össze ezen a hétvégén a jégen, az öltözőben és a pályán kívül is! Köszönöm ezt az élményt mindenkinek, aki ott volt!”

Nagy Viktor: “Mindenki óva intett a nemzetközi tornától, mondván egy ilyen kis csapat jégpálya nélkül hogyan is vehetnél fel a versenyt EBEL-ben szereplő csapatok utánpótlásával. Tisztes helytállást vártunk el, ami a mérkőzések előrehaladtával megváltozott, hiszen egyenrangú ellenfelekként léptünk pályára. Az esetek döntő többségében 20 percig uraltuk a játékot, ekkor azonban elfáradtak a fejek és a lábak. Ami érthető, hiszen itthon 18 perces míg a tornán 26-30 perces játékidő áll rendelkezésünkre. Az egész csapat kiadta szívét-lelkét a pályán. Az utolsó mérkőzésen részünk volt mindenben amitől szép és szeretjük a hokit. Fordulatos látványos mérkőzésen sikerült a házigazdák ellen győznünk. Ekkor oda korcsolyáztunk a szülők elé akik könnyes szemekkel elénekelték a Himnuszt. A mérkőzés után az egyik játékosunk megkérdezte tőlem ”Azért énekelték el a himnuszt, mert egész Magyarország büszke ránk ?” Én bátran mondhattam, hogy igen!”